Tündérbogyó

A történet elején egy indiai fiúval ismerkedhetünk meg, aki nem igazán tudja, hogy mit is akar kezdeni magával az életben, így 16 évesen elhatározza, hogy három különböző vallást is el kezd űzni. A mű középpontjában egy Pondicherry városában található állatkert áll, melynek vezetője Piscine Moliter édesapja. A könyv központi témája, azaz a tengeri élet, ennek az állatkertnek a csődbe menésével, és a család Kanadába való költözéssel fog elkezdődni.

 Ez volt az első könyv amit a spanyol írótól, Yann Marteltől olvastam. Nem érzem azt, hogy ezáltal bármit is vesztettem volna, mert összességében véve nem tetszett ez a regény.  Egészen a második részig az eddig olvasott legrosszabb könyveim egyikének tartottam. Az első rész kifejezetten unalmas, túl hosszúak benne a sehová sem vezető állatkerti leírások. A fiú valláshoz való hozzá állásában sem találtam semmi különlegességet csak egy céltalan gyermek, aki tehetséges testvére árnyékában él. A második résztől kezdődően, már érdekesebbé kezd válni a történet, felpörögnek kicsit az események a hajó elsüllyedésével és elindul Pi és a tigris kapcsolatának ki bontakozása. Kicsit kussza a történet, nem is beszélve arról, hogy Pi Patel folyamatosan ellentmondásban áll saját magával, akár csak ha a vallási nézeteire utalunk, vagy a vegetáriánus létére. Az utolsó rész pedig kifejezetten furcsa volt, amikor is két japán férfival beszélget és elmond a fiú egy másik történetet is amiben Szomjas nem szerepel, akkor éreztem igazán, hogy  egyáltalán nem tudom hova tenni az egész művet. Melyik történet az igaz? Össze függ mind a kettő vagy csak párhuzamot von az emberek és az állatok között a fiú? Mire akart utalni pontosan az író? Az egyetlen szerethető karakter számomra Richard Parker volt a maga önző, állati módján, az erő és a kitartás megtestesülésének találtam.

Egészében nézve egy nagyon nehezen, de egyszer elolvasható könyvnek tartom. A regényből készített filmet még nem láttam, de ha másért nem is a látványvilágáért biztosan meg fogom nézni.