Tündérbogyó

A történet elején egy indiai fiúval ismerkedhetünk meg, aki nem igazán tudja, hogy mit is akar kezdeni magával az életben, így 16 évesen elhatározza, hogy három különböző vallást is el kezd űzni. A mű középpontjában egy Pondicherry városában található állatkert áll, melynek vezetője Piscine Moliter édesapja. A könyv központi témája, azaz a tengeri élet, ennek az állatkertnek a csődbe menésével, és a család Kanadába való költözéssel fog elkezdődni.

Ez volt az első könyv amit a spanyol írótól, Yann Marteltől olvastam. Nem érzem azt, hogy ezáltal bármit is vesztettem volna, mert összességében véve nem tetszett ez a regény. Egészen a második részig az eddig olvasott legrosszabb könyveim egyikének tartottam. Az első rész kifejezetten unalmas, túl hosszúak benne a sehová sem vezető állatkerti leírások. A fiú valláshoz való hozzá állásában sem találtam semmi különlegességet csak egy céltalan gyermek, aki tehetséges testvére árnyékában él. A második résztől kezdődően, már érdekesebbé kezd válni a történet, felpörögnek kicsit az események a hajó elsüllyedésével és elindul Pi és a tigris kapcsolatának ki bontakozása. Kicsit kussza a történet, nem is beszélve arról, hogy Pi Patel folyamatosan ellentmondásban áll saját magával, akár csak ha a vallási nézeteire utalunk, vagy a vegetáriánus létére. Az utolsó rész pedig kifejezetten furcsa volt, amikor is két japán férfival beszélget és elmond a fiú egy másik történetet is amiben Szomjas nem szerepel, akkor éreztem igazán, hogy egyáltalán nem tudom hova tenni az egész művet. Melyik történet az igaz? Össze függ mind a kettő vagy csak párhuzamot von az emberek és az állatok között a fiú? Mire akart utalni pontosan az író? Az egyetlen szerethető karakter számomra Richard Parker volt a maga önző, állati módján, az erő és a kitartás megtestesülésének találtam.

Egészében nézve egy nagyon nehezen, de egyszer elolvasható könyvnek tartom. A regényből készített filmet még nem láttam, de ha másért nem is a látványvilágáért biztosan meg fogom nézni.

Rég nem jártam erre felé, nem is igazán tudom, hogy most miért kezdek el írni, de ha már belekezdtem, akkor leírom, hogy milyen lolitás és nem lolitás dolgok történtek velem az elmúlt egy évben.

Lolitás: Végre eljutottam odáig, hogy 3 koordinációt is össze tudok állítani, nem valami sok, de ezeket is főleg Nekohimének és a volt barátomnak köszönhetem, úgy hogy ezúton is köszönöm nekik, imádom a ruháim és remélhetőleg minél több lesz a közel jövőben. Részt vettem életem első lolita meetjén is februárban, pont a születésnapom napján, amin nagyon jól éreztem magam. Részt vehettem nem régiben egy lolitás interjún is, ami szintén nagyon jó volt és itt újabb kedves embereket ismerhettem meg. Ma kaptam Gigitől képet a készülő Milky chan-os Lalaloopsy babámról, amit alig várok, hogy viselhessek. :3

Nem lolitás: Az ilyen "nem lolis" dolgokból mindig jut bőven. Mostanában próbálok megint minél több dologgal foglalkozni, hogy lefoglaljam magam és ha lehet, akkor elvonjam a figyelmemet a rossz dolgokról, így elkezdtem újra rajzolni, persze nem olyan sokat rajzolok, mint régen, de azért rajzolok, és látszik sok részletben a fejlődésem is. A fotózással is elkezdtem foglalatoskodni, tanulgatni persze csak egy kis cuki kompakt géppel gyakorlok még, de ami késik nem múlik nagyon szeretem a kicsikét, persze ez azért is lehet, mert ez életem első fényképezője, ha minden sikerül nyáron amit eltervezgettem, akkor reményeim szerint össze fog jönni a pénz, hogy egy fotó tanfolyamot is elvégezzek, amit nagyon nagyon szeretnék, csak hát egy kicsit drága. Olvasni is olvasok szóval bővítem a szó kincsem, mondjuk lehet, hogy ez másnak nem tűnt fel. Legutóbb az Egy gésa emlékiratait olvastam úgy negyedjére újra, a Millenium trilógia utolsó kötetét is sikerült elolvasnom, igazán izgalmas volt, nagyon nagyon tetszett, jelenleg pedig Audrey D. Millandtól olvasgatom az Ahonnan a szél fújt című könyvet, ez a könyv az én nagy kedvencem az Elfújta a szél egyik folytatása. Tegnap eljutottam az állatkertbe és a Thália színházba, ahol a Veled Uram! c. rockoperát néztük meg, nagyon nagyon jó volt, kedvenc színészeim közül is játszottak benne, úgy hogy a darabbal teljes volt az elégedettségem, csak a hangulatom nem volt 100%os, csináltam pár hülyeséget mostanság, ami a nagy eszemnek köszönhetően kihat a minden napi hangulatomra, így nem voltam túl boldog egyik helyen se, de azért nagyon örülök neki, hogy eljuthattam és remélem, hogy hamar megoldódik minden. :)

Azt hiszem mára ennyit belőlem, ígérem sűrűbben fogok jelentkezni, és elkezdek rendesen blogolni, főleg ha meg lesz az új dizájn, amit drága Zoltán barátom fog elkészíteni, már alig várom. :D